Művészportré – beszélgetés Vass J. Zsóka festőművésszel

Vass J. Zsóka1949-ben született Mezőcsáton. Érettségi után fodrász szakmából tett mestervizsgát. Első képét (Pipacsok a kertben) 1984-ben festette, melyet akkor Miskolcon ki is állítottak. Azóta 12 önálló tárlatot rendezett, továbbá művei szerepeltek mintegy 40 megyei és országos szintű kiállításon. Bemutatkozó profilja idén év eleje óta tekinthető meg a Dél-borsodi LEADER Egyesület honlapján.

Mikor fordult érdeklődésed a képzőművészet, a festészet irányába?
Már általános iskolás koromban is nagyon szerettem rajzolni, középiskolában pedig a művészettörténet érdekelt leginkább. Emlékszem, hogy a szobám falát akkoriban olyan nagy mesterek bekeretezett reprodukciói díszítették, mint Munkácsy Mihály, Mészöly Géza és Csontváry. Fiatal fodrász koromban hobbi szinten festészettel foglakozó vendégektől kaptam kedvet ahhoz, hogy kipróbáljam magam. Pont akkor nyílt a pipacs a kertben, azt festettem le elsőként. Mindez 1984-ben történt. Mind a mai napig büszke vagyok arra, hogy ezt a képemet még abban az évben beválogatták egy Miskolcon megrendezett amatőr kiállításra. Férjem ezután csináltatott nekem egy festőállványt és hozott egy nagy tekercs szabóvásznat. Család és munka mellett hosszú időn keresztül kevés időm jutott e tevékenységre, ekkoriban lopott órákban préselt virágokból készítettem biomontázsokat. Tíz évvel ezelőtt egy alkalommal unokám pasztellkrétákat hozott magával és együtt alkottunk saját örömünkre. Ez adott akkor új lendületet és 10 pasztellkép született meg egy hét leforgása alatt. Rá egy évre a Pedagógusok Szakszervezete B.-A.-Z. Megyei Szövetsége által kiírt képzőművészeti pályázaton 2. helyezést értem el.

Melyek a kedvelt témáid? Milyen technikákkal dolgozol?
Leginkább olajjal festek, de a pasztellt is kedvelem. Keresem a kihívásokat, gyakran jelentkezek különböző pályázatokra. A természet szeretete meghatározó a festészetemben. Szívesen festek tájképeket, virágcsendéleteket. Emellett a portrék, más emberábrázolások és az életképek is közel állnak hozzám. Lényegében mindent megfestek, ami tetszik és intenzív érzést vált ki belőlem. Ha megyek valahová, szinte mindig nálam van a fényképezőgép, s ha látok valamit, ami megfog, lefotózom. Így is keresem az új témákat, ötleteket, megragadva a pillanatnyi benyomást.

Hogyan viszonyulsz magához az alkotáshoz, annak folyamatához?
Szeretek mindent a magam módján megfesteni, úgy hogy kívülről nem befolyásolnak közben. Sosem ismétlem önmagam és nem is nagyon értem meg azokat a művészeket, akik midig ugyanazokat a témákat festik meg ugyanolyan felfogásban. Több klasszikus 20. századi alkotót is nagyra tartok, köztük például Egry Józsefet, a Balaton festőjét, de sosem akartam más nyomdokaiba lépni. Festettem több realista felfogású képet is az elmúlt években, de van úgy, hogy a téma vagy egyszerűen csak a saját hangulatom valami egészen mást kíván.

Némely alkotásod varázslatos fantáziavilágba kalauzolja a szemlélőt, messze túlmutatva egy hagyományos értelemben vett valóságábrázoláson. Nyugodtan nevezhetjük ezt akár képköltészetnek is. E kategóriába tartozik többek között az a képed, melyen egy érdekesen kanyarodó akácfa látható háttérben a mezőcsáti Zsinagógával. Ezt a fajta egyéni látásmódot hogyan fogadja a közönség?
Sokan idegenkednek még ettől és a hagyományosabb hangvételű képeimet kedvelik, míg másokra mélyebben hat az, ami személyesebb és ebből adódóan egyedibb is. Most még ők vannak kevesebben.

Hogyan tartod a kapcsolatot a szakmával, a művésztársakkal?
Immár 10 éve vagyok tagja az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak (OKIT), 5 éve pedig a Borsodi Alkotók Egyesületének (BAK). Rendszeresen résztvevője vagyok az általuk szervezett kiállításoknak, alkotótáboroknak. Ezek a bemutatkozási lehetőségen túl kiváló alkalmat adnak a pályatársak munkásságának megismerésére és a szakmával kapcsolatos ismereteim bővítésére is.

Melyek azok az eddig elért eredményeid, amikre igazán büszke vagy?
Több mint tíz önálló kiállításom volt eddig, ezek közül egyik legjelentősebbet Hévízen rendeztem az Aquamarin Galériában 2007-ben. Igen nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Borsos István szobrászművész elfogadta felkérésemet egy közös kiállítás megrendezésére, amelyre 2011-ben került sor Mezőcsáton. Országos kiállításokon, pályázatokon 2003 óta veszek részt, a zsűri eddig két alkalommal részesítette dicséretben a beadott alkotásaimat. Az elmúlt években szakmai kihívást láttam a miniatúrák megfestésében, hiszen egyáltalán nem egyszerű egy tájat 10 x 10 centiméteres, vagy ennél is kisebb méretben vászonra vinni úgy, hogy élvezhető legyen a végeredmény. Pozitív visszajelzés, hogy a Kaposvárott és Pécsett megrendezett Miniatúra kiállításokon is örömmel fogadták a munkáimat. Különösen jó érzéssel tölt el az, hogy szülővárosomban is elismerik alkotói tevékenységemet. Itt 2011-ben a Mezőcsát Közművelődéséért kitüntetést vehettem át.

Milyen terveid vannak a közeli jövőre nézve?
Két olyan fotó is a kezembe akadt nemrég, ami megihletett. Ezeket szeretném nagy méretben vászonra vinni. Egyik egy aratási jelenet a két világháború közötti időszakból, a másik pedig egy régi mezőcsáti utcakép, amin megjelenik a református templom is.

(Interjú: Murányi Norbert vidékfejlesztési menedzser, DBLE)

hfsterv

hfsterv

szakmaiforum2017

szakmaiforum2017

szakmaiforum2017

szechenyi

emvapjg

belepesi

Naptár

December 2019
H K Sz Cs P Szo V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

www.videki-elmenyek.hu

4hacs

Kiadványaink elektronikus verziói

KÉZMŰVESEK, NÉPMŰVÉSZEK DÉL-BORSODBAN

kiadvany345KIADVÁNYBEMUTATÓ MEZŐNAGYMIHÁLYON (VIDEÓ)


 KÖZÖS ÉRTÉKEINK ÚTJAIN
DÉL-BORSODBAN, ZSELICSÉGBEN,
HOMORÓD-RIKA-KÜKÜLLŐ TÉRSÉGÉBEN

kozosertekeinkKIADVÁNYBEMUTATÓ MEZŐKERESZTESEN (VIDEÓ)

 

eleven2013nepazarvminisztermak logo newikszt 2013daranyi2013

amc