Lelkészi Hivatal: 3441 Mezőkeresztes Dózsa Gy. u. 56. Telefon: (06) 49/331-381

IV. Béla király a Nyárádhoz tartozó és besenyők lakta földet - kiváltságaik megtartása mellett - 1238-ban a jeruzsálemi johannita keresztes-lovagoknak ajándékozta. A középkori falu ezekről kapta a nevét. A tatárjárás után elnéptelenedett, de 1323-ban még mindig a keresztesek birtokában volt. 1400 körül már a diósgyőri koronauradalomhoz tartozott a falu, amelyikbe 1409 körül Zsigmond király oláh marhapásztorokat telepített, kik elmagyarosodtak, s 1490-ben gótikus, keletelt szentélyű, támpilléres templomot építettek. A fejlődést megakasztotta a török, kik 1544-ben és 1552-ben igen sok kárt okoztak a helységben. Ennek ellenére lakossága a XVI. század végére már református lett, s használatba vette a középkori templomot. Ezt bizonyítja az 1595. évi templomösszeírás is.

A vereséggel végződött 1596. évi mezőkeresztesi csata következtében a török teljesen elpusztította a korábban virágzó mezővárost, sőt az két évtizedre teljesen lakatlanná lett. 1615 körül kezdtek lakói visszatelepülni, de 1685-ben megfértek lakói 6 házban, amikor 75 háza még pusztán állott. 1702-ben lakossága megváltotta magát a királyi kamarától, mely a diósgyőri uradalmat kezelte, és ettől kezdve indult ismét fejlődésnek. A Rákóczi szabadságharcának idején bontották le a sekrestyét, de meghagyták a szentélyt. 1731-ben kimeszelték a templomot, és ugyanakkor szerették volna az oldalfalak szobrait is eltüntetni, de a vármegyétől ehhez nem kaptak engedélyt. 1746-ban már 2050 református és 23 katolikus lakója volt. 1771-ben szó volt a templom bővítéséről, de a katolikus hagyományokat igen tisztelő Eszterházy püspök tiltakozott ez ellen. A falban még látszott ekkor az 1485 vagy 1487-es évszám. A püspök azt javasolta, hogy mivel a templom szűk a reformátusoknak, de elég lenne a katolikusoknak, építsenek a reformátusok egy nagy templomot maguknak, a katolikusok meg majd emelnek tornyot a meglevőhöz. A Helytartó Tanács azonban nem engedélyezte a püspök szándékának megvalósítását.

Így a reformátusok 1773-ban elvégezték a szükséges renoválást a templomon, s ugyanebben az évben készítették el a ma is meglévő padokat rokokó stílusban. Majd 1787-ben a templom nyugati homlokzata elé építették a 35 méter magas tornyot. Nemsokára újra szűk lett a templom, ezért 1825-ben a hajó közepébe nyitva készült el a 12 x 15 méteres északi oldalhajó. 1853-ban karzatot építettek a szentélyben az orgonának, s ezzel teljesen eltakarták annak szépségét. Ezt az orgonát újította fel Reiger Ottó 1911-ben, amikor kétmauálos lett és tizennégy változatot kapott. A 9 x 45 méteres belső térben az oldalhajóval és karzatokkal együtt 1700 ülőhely van, mennyezete sík, vakolt. A gótikus eredetű templom a torony építésekor barokk stílust kapott. A templom műemlék. Három harangja van. A 800 kg-ost Walser Ferenc öntötte 1878-ban Budapesten, a 251 kg-ost pedig Szlezák László 1950-ben ugyanott. A 400 kg-os acélharangot Diósgyőrben készítették 1918-ban.