A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetet ( továbbiakban KTK) az 5/1990. (VI.18.) számú KÖM rendelet nyilvánította védetté, 4.070,4 hektáron. Természetvédelmi törzskönyvi száma 232/TK/90.
A védetté nyilvánítás célja a Taktaköz déli részén a Tisza szabályozása következtében kialakult ligeterdők, bokorfüzesek, nádasok, mocsárrétek, holtágak fajgazdag növény- és állatvilágának, a tájképi értékeknek a védelme.
A 22/1997. (VIII.1.) KTM rendelet a KTK bővítéséről rendelkezett 2013,5 hektár területtel.
A tájvédelmi körzet területe ma: 6083,9 hektár.

A terület kialakulása

A terület egy a Tisza, a Takta, a Sajó és a Tiszalúci-holttisza által közrefogott öblözetben helyezkedik el. Ezt a vízügyi nyilvántartásban Alsó-Taktaközi, vagy Inérháti belvízrendszernek nevezik, és 4.280 ha-os területen tartják nyílván.
A Tisza, csak a holocén alatt bejárta majd az egész mai Tiszántúlt. A kéregmozgások 5-10 méteres változásai akár 50-60 km távolságra vándoroltatták az ős Tisza medrét. Az óholocén kezdetén, a fenyő-nyír I-ben a még nagy vízhozamú folyó az Ecsedi láp Érmellék-Berettyó vonalán haladt, és a Kőrösvidéki mocsaras süllyedésben ágakra bomlott. E kor végén (fenyő-nyír IV) már észak-nyugatról kerülte meg a Nyírséget, majd a Bodrogköz és a Takta mentén szelte át a Hernád-Sajó hordalékkúpját. A mogyoró korszakban  vízhozama csökkent, így sokat vesztett a lendületéből, és lassan kezdett közelíteni a szabályozás előtti igen bizonytalan meder nyomvonalához.
A KTK mai területén folyamatosan északi irányba áthelyeződő folyómeder a tiszadobi Úrkom magaslata, és a "Lúci-magaspart" között vándorolt, útközben több folyóágyat is kialakítva. A Tisza medrének változásaihoz természetesen folyamatosan igazodnia kellett mellékfolyóinak is, melyek a Bodrog, Sajó, Hernád és a Takta voltak. 
Légifotók tanulmányozása során nagyon jól látszik, hogy a TK kb. 2000 hektáros mocsárrend-
szere régi elhagyott folyómedrekben alakult ki. Vizsgálati eredmények híján ma még nem állapítható meg, hogy mely medret melyik folyó alakította ki, de a Tisza és a Takta domináns szerepe valószínűsíthető. Ezen mocsarak a Tisza, a Sajó és a Takta árvizei által folyamatos vízutánpótlást kaptak egészen az  1846-ban megkezdett, és 1867-ben befejezett új Tisza meder, a 8 km hosszú, ún. "Tiszadobi ásás", és a "Széchenyi gát" megépítéséig. Ezen munkálatok befejeztével a régi és az új Tisza gát összezárt, kialakult a helyiek által "Karikatöltésnek" nevezett védmű amely teljesen elzárta a területet a folyókból történő vízutánpótlástól.
A belvizek elvezetésére  egy ősi meder (valószínűleg ős Takta meder) vonalát részben követve megépítették az Inérháti-főcsatornát, a terület lecsapoló gerinccsatornáját, és az ebbe torkolló mellékcsatornákat. A csatorna Sajóba való torkollásánál szivattyútelepet alakítottak ki, amely a folyó magas vízállásánál is lehetővé teszi a vízügyi szempontból nem kívánatosnak minősített vizek beemelését a folyóba az Inérháti belvízrendszerből.


A terület növényvilága

A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet növényföldrajzilag a Tiszántúli flórajárásba tartozik. A növényvilág mai képére  a területen évezredekig kanyargó folyók hatása, majd a középkortól kezdődő erdőirtások és legeltető-kaszáló állattartó tevékenység, valamint a XIX. századi ármentesítő munkálatok, illetve az elmúlt században folytatott belvízelvezető munkálatok hatottak.
A legjellemzőbb élőhelyek a régi folyómeder maradványokban kialakult mocsarak vizeit borító hínártársulások, az ezeket övező nádasok, még tovább haladva a  fűzlápok.  A mocsarak környékén ma már sajnos jellemző a főleg rekettyefűzből kialakult fűzbozót, mely a kézi kaszálás felhagyása után a géppel nem kaszálható láp- és mocsárréteken alakult ki. A ma is kaszált ártéri mocsárrétek és kaszálórétek már egy magasabb, könnyebben kiszáradó térszínen találhatók, ahol a traktorral való művelés lehetséges.
A löszpusztagyep az övzátonyok tetején helyezkedik el, míg a területre korábban oly jellemző puhafaliget egyes mocsarakban, illetve a folyók hullámterében található meg.
A területre korábban jellemző keményfaligetek helyén ma jobbára szántók, illetve idegen fajokból álló faültetvények találhatók. Az eredeti keményfás ártéri ligeterdőkhöz hasonló állományú telepített tölgyesek találhatók a múlt század második felében épített gátak előterében, a  kubikgödrök partjain.
A tájvédelmi körzetben számos jellegzetes, védendő alföldi fajnak van jelentős állománya.
Molnár Zs.-Litkey Zs.-Bíró M. adatai szerint ezek a következők:
A sulyom (Trapa natans), a rucaüröm (Salvinia natans), a debreceni torma  (Armoracia macrocarpa), a nyári tőzike (Leucojum aestivum), a  nádi boglárka (Ranunculus lingua), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum).
 Különös értékei a területnek azok a fajok, melyek az ősmorotvák lápjaiban és mocsaraiban valamint a holtágak uszólápjain élnek, mint például a gyilkos csomorika  (Cicuta virosa), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) és a villás sás (Carex pseudocyperus).
  A szerencsés vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik ártéri mocsár- és kaszálórétekben. Ezek flórája szinten gazdag és jellegzetes. Itt él a kétsoros sás (Carex disticha), a réti iszalag (Clematis integrifolia), a korniss tárnics (Gentiana pneumonanthe), az elegáns kosbor (Orchis laxiflora ssp. elegans), az orvosi kocsord ( Peucedanum officinale),   az gyíkhagyma (Allium angulosum), a parti nádtippan (Calamagrostis pseudophragmites), az őszi kikerics (Colchicum autumnale), a mocsári aszat (Senecio paludosus), a mocsári kígyófű (Triglochin palustre), a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a mocsári csillaghúr (Stellaria palustris) és a mocsári lednek (Lathyrus palustris).
További értékes fajok a szárazgyepekben a dunai szegfű (Dianthus collinus) és az agárkosbor (Orchis morio), a holtágakban és morotvákban a fehér tündérrózsa (Nymphaeae alba), a kolokán (Stratiotes aloides), a közönséges rence (Utricularia vulgaris), a  tündérfátyol (Nymphoides peltata), a merev víziboglárka (Batrachium circinatus), a sertelevelű és üveglevelű békaszőlő  (Potamogeton trichoides és lucens), valamint az erdőkben a  ligeti szőlő (Vitis sylvestris).

A tájvédelmi körzet állatvilága

Az alsóbbrendűek csoportja még igen kevéssé feltárt, azonban  már az előzetes vizsgálatok is arra utalnak, hogy  például a puhatestűek esetében jelentős értékekkel bír a  KTK.
Az ízeltlábúak közül a teljesség igénye nélkül néhány előforduló faj:
A kérészek rendjébe tartozó tiszavirág (Palingenia longicauda) a június második felében bekövetkező rajzása idején két-három nap délutánján korábban milliós, ma már csak százezres nagyságrendben lepte el  a  Tisza vizét. Nevét is onnan kapta, hogy a rajzás idején a víz színe felett repülő, valamint a víz tetején úszó temérdek rovar miatt ekkor a folyó leginkább fehér virágokkal tarkított mezőre emlékeztet.
Az övzátonyok tetején elhelyezkedő löszpusztagyepek, valamint a szárazabb  magasfüvű kaszálók karakterfaja az imádkozó sáska (Mantis religiosa) amely leginkább szeptemberben kerül szem elé, amikor a termetes nőstények a petéik lerakására legalkalmasabb helyet keresve sokat mozognak.
A bogarak rendjének képviselői közül eddig a futóbogarakra terjedtek ki vizsgálatok. A munka során az alábbi védett fajok kerültek elő: aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum), érdes futrinka (Carabus scabriusculus), mezei futrinka (Carabus granulatus), ragyás futrinka (Carabus cancellatus), szárnyas futrinka (Carabus clathratus).
Nyári estéken találkozhat az ember a hatalmas zúgással repülő óriás csíkbogár (Dytiscus latissimus) egyedeivel.
Az öreg kubikerdők, keményfaligetek tipikus lakói a kis szarvasbogár (Dorcus parallelopipedus), a hímeknél hatalmas szarvszerű képződménnyé módosult csáprágójáról ismert termetes  szarvasbogár (Lucanus cervus), az orrszarvú tülkéhez hasonló díszes "fegyverzetet" viselő orrszarvú bogár (oryctes nasicornis), valamint a nagy hőscincér (Cerambix cerdo).
A nappali lepkék közül jelentős számban fordulnak elő: farkasalma lepke (Zerynthia polyxena), fecskefarkú lepke (Papilio machon), atalanta lepke (Vanessa atalanta), kis színjátszó lepke  (Apatura ilia), nappali pávaszem (Inachis io).
A hártyásszárnyúak színpompás képviselője a pompás fémdarázs (Parnopes grandior).
A terület igen gazdag a szitakötők fajaiban.
A terület korábban vizekben igen gazdag volt, és a korabeli leírások szerint szerint ezek a vizek halakban bővelkedtek. A gátak megépítése után a folyók vízutánpótlást jelentő áradásaitól elzárták a területet  A belvízelvezető csatornák megépítése, és a vizek minden áron történő elvezetésére törekvő üzemelési rendje miatt a mocsarak, tavak, és maguk a csatornák is  a szárazabb években rendszeresen kiszáradtak. Ez az iszapban is megélő réti csík kivételével a többi halfaj kipusztulásához vezetett. A KTK vizes élőhelyeinek 1997-ben a Központi Környezetvédelmi Alap segítségével  elkezdett, majd a PHARE Területfejlesztési Programja által továbbfolytatott rehabilitációs munkálatai  leginkább  a halaknak kedveznek.
A védett réti csíkon (Misgurnus fossilis) és vágócsíkon (Cobitis taenia) valamint  lápi pócon (Umbra krameri) kívül újra betelepedett a nem túl szívesen  látott jövevény, az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) és a törpeharcsa (Ictalurus nebulosus), valamint az őshonos compó (Tinca tinca), a bodorka (Rutilus rutilus), és a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtalmus), nyurga ponty (Cyprinus carpio), és a ragadozó csuka (Esox lucius).
 A területen mind a tarajos (Triturus cristatus), mind a pettyes (Triturus vulgaris) gőte előfordul. Leginkább kora őszi telelőhelyet kereső vándorlásuk közben kerülnek szem elé.
 A tájvédelmi körzet mocsarai jelentős ívóhelyei a békáknak. Tavasszal a vöröshasú unkák (Bombina bombina) koncertje a meghatározó alaphang a madárdaltól hangos réteken, mocsarakban.   Kisebb számban, de mindenütt előfordul a barna és zöld varangy (Bufo bufo és viridis), valamint a barna ásóbéka (Pelobates fuscus). A zöld levelibéka (Hyla arborea) hangja különösen nyár végén, kora ősszel tűnik fel, amikor  a többi béka már nem szól. Az igazi békafélék képviselő közül gyakran szem elé kerül a  kecskebéka (Rana esculenta), a tavi béka (Rana ridibunda) és a mocsári béka (Rana arvalis). Az ártéri erdőkben, és a környékükön elterülő réteken  kerül szem elé az erdei béka (Rana dalmatina).
A gyepekben gyakori a fürgegyík (Lacerta agilis), a kígyók egyetlen itt élő képviselője a vízisikló (Natrix natrix). A mocsári teknős (Emys orbicularis) a területet ismerő öreg "pákászok" szerint él a mocsarakban.
A KTK védetté nyilvánítását leginkább madárvilága miatt kezdeményezték. Az ország egyik legnagyobb gémtelepe  volt akkoriban itt. A nádban fészkelő nagy kócsagon (Egretta alba) és vörösgémen (Ardea purpurea) kívül a fűzláp fűzbokrain költöttek a kiskócsagok (Egretta garzetta) és selyemgémek (Ardeola ralloides), valamint több mint félezer pár bakcsó (Nycticorax nycticorax). dr. Legány András és tsai. a batla (Plegadis falcinellus) fészkeléséről is említést tesznek. A mocsarak a kilencvenes évek közepétől kezdve minden évben kiszáradtak, ráadásul az egyik legfontosabb táplálkozóterületnek számító Polgári halastavak üzemeltetése is magánkézbe került, ahol a termelés intenzifikálása a gémek ellen hatott. Ennek következtében 1997-ben már mindössze néhány pár nagykócsag, és vörösgém költött itt.  Az ez év őszén beinduló, a vizes élőhelyek rehabilitációját  szolgáló beruházások, és a kedvező csapadékos időjárás, és az ennek következtében fellépő ár- és belvizek igen kedvező változásokat indukáltak! 1999.-ben a nagykócsagok már két kolóniában, összesen  közel 100 párban költöttek itt. A vörösgémek száma is a korábbi szintre emelkedett, és kisebb számban ugyan, de visszatértek a kiskócsagok, a selyemgémek, és a bakcsók is. Bár a cigányréce (Aythya nyroca) korábban sem számított ritka fajnak, a változások hatására jelentős mértékben emelkedett a költőpárok száma.
A ragadozó madarak közül  a terület karakterfaja a barna rétihéja (Circus aeruginosus), amely  levegőben keringő, "imbolygó" repüléssel táplálékot kereső egyedei  uralják a  mocsarak, rétek feletti légteret. Télen helyüket a nagyszámban itt telelő Kékes rétihéják (Circus cyaneus) veszik át. A galériaerdők közönséges fészkelői az egerészölyvek (Buteo buteo). A területen fészkel még a héja (Accipiter gentilis), a kabasólyom (Falco subbuteo) néhány párban, valamint a kerecsensólyom (Falco cherrug) 1-2 párban. A hamvas rétihéja Circus pygargus) alkalmanként telepszik meg néhány párban. A zárt mocsarak, a magas füvű kaszálók a  parti madarak előfordulásának nem igen kedveznek.  Nagy számban fordulnak viszont elő a guvatfélék képviselői. A mocsarak belsejében él a guvat (Rallus aquaticus) és a kis vízicsibe (Porzana parva). A mocsarak és rétek közötti átmeneti zóna zsombékosainak fészkelője a pettyes vízicsibe (Porzana porzana). A kaszálóréteknek a tájrehabilitáció következtében újra megjelent madara a harsogó hangú haris (Crex crex).
A mocsarakban, elöntött réteken időnként kialakul a fattyú és kormos szerkőknek (Chlidonias hybrida és niger)  kisebb kolóniája.
A terület jellemző baglyai a  galériaerdőkben élő macskabagoly (Strix aluco), valamint a  nemcsak a zárt erdőkben, hanem a fasorok szarkafészkeiben is megtelepedő erdei fülesbagoly (Asio otus).  Főleg a tanyák lakóiként ismert a kuvik (Athene noctua),  a templomtornyok lakójaként számontartott gyöngybagoly (Tyto alba) szívesen megtelepszik a nagyobb állattartó épületek padlásán, a bálákból épült kazlak réseiben is.
A réti fülesbagoly (Asio flammeus) gyakori téli vendég, és alkalmanként megjelenő fészkelő. A gyurgyalag nem költ a  tájvédelmi körzetben, ezen színpompás madarak több száz egyedből álló csapatai azonban hetekig időznek itt a nyárvégi vonulást megelőző kóborlásaik során.
Áprilistól a fülemülék (Luscinia megarhynchos) dalától  hangos a táj, és avatott fülű madármegfigyelő mind a három hazai tücsökmadár faj énekében gyönyörködhet. Ezek a réti-, berki-, nádi tücsökmadár (Locustella naevia-, fluviatilis-, luscinoides). A nádasok gyékényes foltjainak jellegzetes fészkelő madara a barkós cinege  (Panurus biarmicus), a botolófüzek és fehér nyarak ágain gyakran függőcinege (Remiz pendulinus) fészkeket ringat a szél.
A botoló füzek, magányos tölgyek kiemelkedő ágain gyakran ül egy-egy tövisszúró gébics (Lanius collurio). Ritkán kerül szem elé a sárgarigó (Oriolus oriolus), de annál gyakrabban hallható a "Huncut a bíró" strófája.
A mocsarak, nedves rétek felett repülő népes rovarvilág terített asztalt, a kubik és galériaerdők öreg fáinak odvai nyugodt nappali pihenőhelyet jelentenek a denevérek fajai számára.
A sün (Erinaceus roumanicus)  éjszaka jár rovarokból, csigákból, gilisztákból álló tápláléka után, de nem veti meg a földön fészkelő madarak tojásait, fiókáit sem, ha  fészkükre rátalál.
A kerecsensólyom és parlagi sas kedvenc táplálékául szolgáló ürge (Citellus citellus)  a rövidfüvű  legelőkön  fordul elő. A törpeegér (Micromys minutus) jellegzetes gömb alakú fészke  a parlagterületeken, nádasokban gyakran látható. A róka (Vulpes vulpes) igen elterjedt kisragadozója a területnek, leginkább a tél közepére eső párzási időszakában, valamint az ínséges havas napokon kerülnek elő példányai, amint boszorkányos ügyességgel próbálják meg elkapni a hótakaró alatti alagútjaikban közlekedő mezei pockokat.
A nagy zárt erdők lakójaként ismert nyuszt (Martes martes) és nyest (Martes foina) egyre nagyobb számban él a kiterjedt mocsarak bebokrosodott részein, és a kubikerdőkben.
A menyét (Mustela nivalis) szinte mindenütt előfordul, míg a télen fehér, nyáron barna bundát viselő hermelin (Mustela erminea) inkább a mocsárszéli nádasok, gyékényesek  lakója.
A korábban a dombvidékek lakójaként ismert borz (Meles meles) egyre gyakoribb a KTK területén. Mivel éjszakai állat, jelenlétére leginkább nyomai, és a borzvárak  alapján lehet következtetni.
A vidra (Lutra lutra) egyedei még a legnagyobb szárazság idején is meg-megjelentek a csatornák vizében, talán az elmúlt generációk génjeikben rögzült emlékei alapján, a hajdani halbőségre emlékezve. Remélhetőleg a vízkormányzási rend természetvédelmi célú átalakítása
eredményeképpen már a közeljövőben sem kell majd továbbállniuk, hanem elegendő halat fognak itt találni.
A terület legjellemzőbb ragadozó emlőse a vadmacska (Felis silvestris) amelynek nagy és erős populációja él itt. Mivel a KTK folyóvizek által körbevett, és ezen a "szigeten" emberi település nincs,  így viszonylag kicsi az esélye a házi macskával való kereszteződésének.
A hetvenes évek közepétől megtelepedett itt a vaddisznó, jelentős károkat okozva a mezőgazdának, és a természetvédelmi értékeknek is.

  
Tájképi értékek, a terület bemutatása

Szívet gyönyörködtető látványt nyújtanak a botolófüzekkel tarkított ártéri kaszálórétek. A tájba simuló mocsarak leginkább csak  légi járműről csodálhatók, ellentétben a  kubikerdőkkel, amelyek  töltés magasából szemlélve  megkapó látványt nyújtanak.
A Tiszatáj Közalapítvány 2007-ben  megvásárolta a kesznyéteni Szamárháti tanyát, ahol egy őshonos állatokból álló állatállomány (magyar szürke szarvasmarha, rackajuh, házi bivaly, mangalica sertés) került elhelyezésre.
A tanya mellett a PHARE és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Területfejlesztési Tanács, valamint a KAC, illetve a hollandiai Utrecht Tartomány támogatásával  felépítette a KTK látogató központját, ahol a területet felkeresők információkat kaphatnak a TK természeti értékeiről, aktuális látnivalóiról, de akár meg is szállhatnak néhány napig. Szintén az előző szervezetek támogatásával  a  legjellemzőbb értékeket bemutató látogató út  került kialakításra, mely a látogató központtól indul, és oda is vezeti vissza a turistákat.

Köszönet a fotókért és az írásos anyagért Bodnár Mihálynak.


2010 június vés...
2010 június vésztározása takta töltés átvágása 2010 június vésztározása takta töltés átvágása
Juharfasor a ti...
Juharfasor a tiszadobi emlékműveknél Juharfasor a tiszadobi emlékműveknél
A kerektó télen
A kerektó télen A kerektó télen
Látogatóközpont...
Látogatóközpont főépülete Látogatóközpont főépülete
Állatsimogató
Állatsimogató Állatsimogató
Állatsimogató
Állatsimogató Állatsimogató
Látogatóközpont...
Látogatóközpont a szamárháti tanyával Látogatóközpont a szamárháti tanyával
Látogatóközpont...
Látogatóközpont egy kis látogatója Látogatóközpont egy kis látogatója
Ártéri kaszálór...
Ártéri kaszálórét Ártéri kaszálórét
A tiszalúci Hol...
A tiszalúci Holt-Tisza ősszel A tiszalúci Holt-Tisza ősszel
Bakcsó karón
Bakcsó karón Bakcsó karón
Barkós cinege
Barkós cinege Barkós cinege
Bebokrosodott k...
Bebokrosodott kaszálórét Bebokrosodott kaszálórét
Bölömbika
Bölömbika Bölömbika
Csikócsapat
Csikócsapat Csikócsapat
Dagonyázó bival...
Dagonyázó bivalyok Dagonyázó bivalyok
Darázspók
Darázspók Darázspók
Fekete gólya
Fekete gólya Fekete gólya
Gólyahírmező
Gólyahírmező Gólyahírmező
Gulya a kiszára...
Gulya a kiszáradt nagy legelőn Gulya a kiszáradt nagy legelőn
Héjakútmácsonya...
Héjakútmácsonya ónos eső után Héjakútmácsonya ónos eső után
Jégzajlás a Saj...
Jégzajlás a Sajón Jégzajlás a Sajón
Kalóriabombák b...
Kalóriabombák bevetés előtt Kalóriabombák bevetés előtt
Kaszálón táplál...
Kaszálón táplálkozó fehérgólyák Kaszálón táplálkozó fehérgólyák
Kiskócsag reket...
Kiskócsag rekettyén Kiskócsag rekettyén
Kornis tárnics
Kornis tárnics Kornis tárnics
Közmunkások élő...
Közmunkások élőhely karbantartás közben Közmunkások élőhely karbantartás közben
Botoló füzek bá...
Botoló füzek bárányfelhőkkel Botoló füzek bárányfelhőkkel
Botoló füzek ős...
Botoló füzek őszidőben Botoló füzek őszidőben
Kerek tó, nagy ...
Kerek tó, nagy legelő Kerek tó, nagy legelő
Tiszalúci alsó ...
Tiszalúci alsó rét víz alatt (légifotó) Tiszalúci alsó rét víz alatt (légifotó)
Tiszalúci Holt-...
Tiszalúci Holt-Tisza csónakkal Tiszalúci Holt-Tisza csónakkal
Zúzmarás botoló...
Zúzmarás botoló füzek Zúzmarás botoló füzek
Információs táb...
Információs tábla 1 Információs tábla 1
Információs táb...
Információs tábla 2. Információs tábla 2.
Mocsári gólyahí...
Mocsári gólyahír Mocsári gólyahír
Naplemente a tö...
Naplemente a töviskesháton Naplemente a töviskesháton
Pihenő nagykócs...
Pihenő nagykócsag Pihenő nagykócsag
Réti füzény
Réti füzény Réti füzény
Réti margitvirá...
Réti margitvirágmező Réti margitvirágmező
Réti margitvirá...
Réti margitvirágok Réti margitvirágok
Réti őszirózsa ...
Réti őszirózsa 1 Réti őszirózsa 1
Réti őszirózsa ...
Réti őszirózsa 2 Réti őszirózsa 2
Réti őszirózsa ...
Réti őszirózsa közelről Réti őszirózsa közelről
Szárnyékerdő ma...
Szárnyékerdő maradványa Szárnyékerdő maradványa
Szivárvány
Szivárvány Szivárvány
Szürke marhák t...
Szürke marhák télen Szürke marhák télen
Szürke tehén bo...
Szürke tehén borjával Szürke tehén borjával
Tisza-parti mar...
Tisza-parti margitvirágmező 1. Tisza-parti margitvirágmező 1.
Tisza-parti mar...
Tisza-parti margitvirágmező 2. Tisza-parti margitvirágmező 2.
Tisza-parti mar...
Tisza-parti margitvirágcsokor Tisza-parti margitvirágcsokor
Tiszavirágok
Tiszavirágok Tiszavirágok
Tiszavirágok ná...
Tiszavirágok násza Tiszavirágok násza
Tiszavirágok tá...
Tiszavirágok tánca Tiszavirágok tánca
Vaddisznó konda
Vaddisznó konda Vaddisznó konda
Vidra
Vidra Vidra
Zúzmarás pókhál...
Zúzmarás pókháló Zúzmarás pókháló